A Ventilátor Klub programjai a közösségre és a csoportokra, az egymás közötti interakciókra épülnek.De van, amikor inkább arra van szükségünk, hogy minket hallgassanak meg, hogy a konkrét problémáinkat, gondolatainkat rendszeresen, folyamatként egy segítő szakemberrel beszéljük ki magunkból.A Ventilátor Klub Egyéni folyamata a coaching módszertanból táplálkozó heti vagy kétheti rendszerességű 50 perces segítő beszélgetés, amely vagy online, vagy személyesen egy biztonságos térben (Budapesten) zajlik. A folyamat során az általad kitűzött célok mentén párbeszéddel, kérdésekkel, új nézőpontokkal és egyszerűen használható eszközökkel kísérlek.A folyamatban való részvétel díja rugalmas (alkalmanként 12.500 - 18.500 Ft.)
Támogatott részvétel esetenként elérhető. Erről bővebben az előzetes konzultáción tudsz érdeklődni.A folyamat pontosabb menetét alább jobban megismerheted:
A folyamat ajánlott hossza legalább öt alkalom.
Ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon, az elakadások érthetővé váljanak, és a változás valóban elindulhasson, időre és folyamatosságra van szükség.A coaching nem terápia, és nem lelki betegségek kezelésére szolgál. Amennyiben a közös munka során olyan jelek merülnek fel, amelyek klinikai ellátást igényelnek, szakemberhez irányítalak.1. Jelentkezés• A jelentkezés gombra kattintva egy rövid űrlapot tudsz kitölteni.
• Itt tudod jelezni, hogy online vagy személyes folyamatot szeretnél, és itt történik az időpont-egyeztetés első lépése is.
• Elsőként az előzetes konzultáció időpontját választhatod ki, a további alkalmakat már egyénileg egyeztetjük.
• Az űrlapon röviden megfogalmazhatod azt is, mivel szeretnél leginkább foglalkozni a közös munka során.2. Ingyenes előzetes konzultáció• Az előzetes konzultáció egy 30 perces, online beszélgetés.
• Ez az alkalom akkor is online zajlik, ha a későbbi folyamat személyes formában történik.
• A beszélgetés során áttekintjük a folyamat kereteit és működését, és válaszolok az ezzel kapcsolatos kérdéseidre.
• Lehetőséged lesz bővebben is kifejteni azokat a témákat, amelyeket a jelentkezéskor felvázoltál.
• Ezen az alkalmon még nem dolgozunk a problémák megoldásán. A cél az, hogy nagy vonalakban tisztázzuk az elakadásaidat, megismerd a módszereimet, és közösen megnézzük, hogy az egyéni folyamat megfelelő segítség lehet-e számodra.
• Ha mindketten úgy látjuk, hogy eredményesen együtt tudunk dolgozni, egyeztetjük a folyamat kezdetének időpontját.3. Első alkalom• Az első alkalom fókusza a közös munka irányának kijelölése.
• Egy témalistát állítunk össze, amelyben a lehető legpontosabban megfogalmazzuk és priorizáljuk azokat az elakadásokat, amelyekkel a folyamat során dolgozni fogunk.
• Erre azért van szükség, hogy legyen egy célrendszerünk, amit mindketten értünk. Ennek mentén látjuk majd, hogy hová szeretnénk eljutni a folyamat végére. Ez egy olyan alap, amihez a későbbi alkalmak során vissza tudunk térni.
• Ezen az alkalmon a hangsúly a témák és célok tisztázásán van, az egyértelmű és pontos megfogalmazáson. Itt még nem keresünk megoldásokat az elakadásokra.4. Témakísérés• A témakísérés szakaszában a korábban összeállított témalista mentén dolgozunk.
• A témalistától függően 1-3, azonos struktúrájú és hosszúságú alkalommal számolunk.
• Egy alkalom során mindig egy témát járunk körül.
• Az alkalmak célja az elakadások mélyebb megértése és a lehetséges megoldások feltérképezése.• A beszélgetések során megértő figyelmet, kérdéseket, eszközöket és következetes kereteket biztosítok - ezekért én felelek.
• A folyamat irányát viszont te határozod meg. Te döntöd el, miről és milyen mélységben beszélünk. Te fogalmazod meg a céljaidat, és a változásért a folyamaton belül és azon kívül is te tudsz tenni. A fókusz minden alkalommal rajtad van.• A közös munka alapja az a szemlélet, hogy te ismered magad a legjobban, és képes vagy megtalálni a saját megoldásaidat. Én kérdésekkel, visszajelzésekkel, tükrözéssel, összefoglalással, esetenként edukációval és egyszerűen használható eszközökkel támogatlak ebben.• A folyamatról folyamatosan beszélünk, visszajelezhetsz arról, mire van szükséged. Mivel minden ember másképp működik, szakemberként rugalmasan igazítom a módszereimet és hozzáállásomat ahhoz, ami számodra működőképes.• A változás időigényes folyamat, amely nem ér véget az alkalmak végén. Előfordulhat, hogy otthon végezhető gyakorlatokat, önreflexiós eszközöket, inspiráló olvasmányokat, filmeket, vagy egyéb tartalmakat javaslok. Ezek használata minden esetben opcionális, és teljes mértékben a te döntésed.5. Összefoglalás / lezárás• A záró alkalmon áttekintjük az eddig megtett utat, levonjuk a közös munka tanulságait, és megnézzük, hol állsz a céljaidhoz képest.
• Megalkotunk egy útravaló tervet, amely segít abban, hogy a folyamat lezárása után is tovább tudj haladni önállóan.
• Átbeszéljük, mit találtál hasznosnak a folyamat során, mi az, amit magaddal viszel, és mire szeretnél a jövőben tudatosan figyelni.
• Ha úgy döntesz, hogy folytatnád az egyéni folyamatot, közösen tisztázzuk annak további kereteit.
• Amennyiben új szakaszt indítunk, az a következő alkalommal - a korábbiakhoz hasonlóan - egy friss témalista összeállításával indul, és ugyanazt a struktúrát követi.6. Utánkövetés• A folyamat lezárása után körülbelül egy hónappal lehetőség van egy 30 perces utánkövető alkalomra. Ezen átbeszéljük, hogy a közös munka mely elemei épültek be a mindennapjaidba, és hogyan folytatódott az utad azóta.
• Emellett a közös munka más formában is folytatódhat: a kiscsoportos Ventilátor Klub workshopokon, vagy valamelyik nagyobb közösségi programon, ahol szívesen követem az életed alakulását.
Hogy van a mentális segítségnyújtás helyzete napjainkban?A mentális segítségnyújtás komplex rendszerben, különböző szinteken valósul meg az egészségügyi, pszichiátriai ellátástól az oktatásig. A Ventilátor Klub egyéni folyamatának szempontjából csak két irányt emelnék ki, a pszichoterápiás ellátást és a coaching-ot.Vannak problémák (depresszió, súlyos szorongás, öngyilkossági krízis, személyiségzavarok), amivel csak magas szinten képzett szakemberek foglalkozhatnak, ilyenkor pszichológus vagy pszichiáter beavatkozására, pszichoterápiára van szükségünk.A pszichoterápia jogilag szabályozott, gyógyító tevékenység.
Bár kívülről úgy néz ki, hogy ,,csak" beszélgetés történik, valójában a pszichoterápia szigorú szabályokkal működik, és a segítő szakember részéről speciális képzettséget igényel, ami elméleti, gyakorlati és önismereti tudásból áll össze.Egy ideális világban mindenkire jutna egy terapeuta, akihez legalább fél évig járhat, és hozzáférnénk egy olyan komplex ellátórendszerhez, ahol egyszerre több szakember a tudásukat megosztva és kooperálva foglalkozik azokkal az esetekkel, amik erre rászorulnak.De sajnos ennek elérése egyelőre többek között finanszírozási problémákba ütközik.
A legtöbb képzett szakember a magánellátásban való részvételre kényszerül, hiszen az állami ellátás finanszírozási rendszere nem tudja megfelelően kompenzálni azt az anyagi és időbeli befektetést, amit a képzés folyamata megkövetel.A magánellátás viszont sokak számára hosszú távon megfizethetetlen. Az állami ellátásban pedig hatalmas a leterheltség, hosszúak a várólisták.A segítséget kérő, elakadásokkal küzdő emberek száma mindig meg fogja haladni a képzett szakemberek kapacitását. Nem lehet olyan gyorsan pszichológust képezni, amilyen ütemben a problémák képződnek.Van olyan eset, ahol egy adott elakadáshoz nincs szükség egy magas szinten képzett szakemberre, de van olyan is, hogy egy szakember nem elég képzett ahhoz, hogy megfelelő, elégséges segítséget tudjon nyújtani.Fontos, hogy a kliens problémái és a szakember kompetenciái azonos szinten találkozzanak.Ilyen értelemben nem csak a pszichoterápiának van létjogosultsága, hiszen pont a leterhelt ellátás szorul tehermentesítésre, amit többek között azzal lehet megtenni, hogy olyan esetekben, amikor nem feltétlen szükséges a pszichoterápia, ott más képzettséggel rendelkező szakemberek segítenek.A Ventilátor Klub egyéni folyamata nem pszichoterápia, hanem a coaching módszertanból táplálkozó segítő beszélgetés, melynek célja egyéneknek segíteni abban, hogy a saját életükben fellépő problémákat a lehető legeredményesebben tudják megoldani.Miben nyújthat segítséget az egyéni folyamat?
Legyen szó értelemkeresésről, döntéshozatalról, célkitűzésről, vagy új szokások kialakításáról, az, ahogyan gondolkodunk, közvetlen hatással van az érzelmeinkre és a cselekedeteinkre is.
Emiatt a viselkedésünk átalakítására először gondolatban kell felkészülnünk. Fontos, hogy felismerjük megszokott gondolkodási mintáinkat, és gondosan kiválogassuk őket, megtartva azt, ami segít és újrafogalmazva azt, ami gátol minket.
A folyamat során párbeszéddel, kérdésekkel, új nézőpontokkal és egyszerűen használható eszközökkel kísérlek. Egy olyan biztonságos teret teremtve, ahol kipróbálhatod, milyen érzés félelem nélkül új gondolatokat megengedni magadnak.
Életünk nagy részét – tudatosan vagy tudattalanul – az érzelmeink befolyásolják. Gondolatainkat és érzéseinket nem szükséges hierarchiába állítani, egyik sem fontosabb a másiknál. A cél inkább az, hogy kapcsolódni tudjunk mindkettőhöz, sajátunknak érezzük őket, és megfelelő módon ki tudjuk fejezni azt, ami bennünk zajlik.
A kiegyensúlyozott élethez szükség van arra, hogy gondolkodásunkra és érzelmeinkre egyaránt figyeljünk. Tudjunk tudatos döntéseket hozni, miközben teret adunk az ösztöneinknek is, amikor valami fontosat jeleznek számunkra.
Az érzelmi intelligencia tanulható és fejleszthető. Ehhez az szükséges, hogy rendszeresen felismerjük és beazonosítsuk az érzelmi reakcióinkat: eligazodjunk abban, mi van bennünk, mi váltotta ki, és milyen választ adhatunk rá.
A folyamat során – a Ventilátor Klub programjaihoz hasonlóan – kártyákat és strukturált eszközöket használunk, amelyek segítenek megnevezni, elkülöníteni és árnyalni az érzelmeinket.
A minket körülvevő kultúrában ma nem könnyű eligazodni. Folyamatosan találkozunk elvárásokkal arra vonatkozóan, mit kellene csinálnunk és hol kellene tartanunk az életben. Ezek a külső mércék gyakran bizonytalanságot keltenek, és eltávolíthatnak attól, ami belül valóban fontos számunkra.
Ilyen helyzetben különösen lényeges felismerni, hogy saját értékrendszerünket csak mi magunk alakíthatjuk ki. Egy belső értékrendszer felépítése és felvállalása viszont időt, figyelmet és energiát igényel. Ehhez elengedhetetlen, hogy türelmesek és empatikusak legyünk önmagunkkal, és elfogadjuk, hogy ez a folyamat nem lineáris, és nem a teljesítményről szól.
Az egyéni folyamat teret ad arra, hogy feltérképezzük önmagunkat, megismerjük saját értékeinket, és egy biztonságos közegben gyakoroljuk azok kifejezését. Olyan teret kínál, ahol önmagunk lehetünk, ahol nem kell megfelelnünk, és ahol az elfogadás nem elvárás, hanem tapasztalat.
Az egyéni folyamat során a súlyosabb élethelyzetekkel és társadalmi terhekkel úgy dolgozunk, hogy közben a belső teherbíró képességünket erősítjük. Nem a problémák elkerülése, vagy közös elítélése a cél, hanem az, hogy legyen bennünk elég erő ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni velük.
A lelki reziliencia nem azt jelenti, hogy beletörődünk az elviselhetetlenbe, vagy azt elviselhetőnek hazudjuk. Sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, felépülni, és megtalálni a saját működő válaszainkat még a megpróbáltatások közepette is.
Ez a belső ellenállóképesség különböző készségekből, szokásokból és tapasztalatokból épül fel, amelyek elsajátítását az egyéni folyamat hosszú távon tudja támogatni.
Fontos felismernünk, hogy számos élethelyzetet nem tudunk egyedül megoldani. A kapcsolódás nemcsak alapvető emberi igény, hanem annak is feltétele, hogy segítséget, támogatást és visszajelzést kaphassunk a körülöttünk élőktől.
A kapcsolatok létrehozása és fenntartása ugyanakkor sok energiát igényel. Gyakran akkor válik igazán nehézzé, amikor bizonytalanok vagyunk önmagunkban, vagy amikor korábbi tapasztalataink óvatossá tesznek minket.
A folyamatot megkönnyíti, ha először önmagunkkal alakítunk ki stabilabb kapcsolatot: mélyítjük az önismeretünket, és erősítjük a lelki rezilienciánkat. Ahhoz, hogy másokkal bizalmi kapcsolatot építhessünk, szükség van arra is, hogy fel merjük vállalni a sebezhetőségünket, a nehézségeinket és a korábbi sérüléseinket.
A kapcsolódás része az is, hogy megtanulunk beszélni az igényeinkről: őszintén kimondani, mi az, ami jólesik, és mi az, ami feszültséget okoz. Ha egy kapcsolatban – legyen az egy távoli ismeretség, barátság vagy párkapcsolat – jelen tudunk lenni, figyelni tudunk a másikra, miközben önmagunkat adhatjuk és azt érezzük, hogy a másik valóban megértett minket, akkor valószínűleg sikeresen kapcsolódtunk. Hogy ez mikor történik meg, azt végső soron csak mi magunk tudjuk megítélni.
A segítő szakemberrel való kapcsolat olyan védett közeget kínál, ahol biztonságosan lehet gyakorolni önmagunk felvállalását, az igényeink megfogalmazását, és a számunkra megfelelő kapcsolati feltételek kialakítását.
Ahhoz, hogy ezt el tudd dönteni, meg kell kérdezned magadtól, hogy:
Hogy vagy Te a mindennapokban?
Nem tudom. Remélem jól vagy, de tudom, hogy ez könnyen jelentheti azt is, hogy rosszul érzed magad.
Ez az ellentmondás abból fakad, hogy az általános jóllétbe beleférnek a rossz napok, a szomorúság, a fáradtság, az egyhangúság. Ha általában jól vagyunk, ezek az állapotok nem változtatják meg túlságosan azt, hogyan állunk a világhoz, embertársainkhoz és önmagunkhoz. Ha jól vagyunk, el tudjuk viselni a mindennapok megpróbáltatásait és önmagunk belső feszültségeit.
Nehéz arról beszélni, hogy ki is van jól, hiszen mai társadalmunkban rengeteg elégedetlenség és stressz forrása pont az, hogy olyan elvárásrendszereket építünk, aminek csak kevés, kiváltságos helyzetben lévő ember tud megfelelni.
Vannak azonban olyan elérhető közös jellemzők, amiről a legtöbb, önmagával elégedett ember beszámol.
Egy önmagával elégedett emberről általában elmondhatjuk, hogy:
• Képes biztonságban érezni magát változatos környezetekben.
• Tud találni valamit a jelenében, amiért hálás, és valamit a jövőjében, amiért izgatott.
• Képes a próbálkozásra, újrakezdésre, tanulásra és az ezekkel járó elkerülhetetlen kudarcok feldolgozására és elviselésére.
• Kapcsolódni tud saját érzelmeivel, érzelmi reakciói önazonosak, az aktuális helyzethez illőek, és mindezt őszintén, de másokat nem sértő módon kifejezi.
• Megfelelő fokú realitásérzékkel rendelkezik.
• Képes hagyni magát ténylegesen megpihenni és ezt nem kudarcként értékelni.
• Meg tudja védeni magát, saját határait, tud nemet mondani.
• Úgy tud csoporthoz tartozni, hogy közben egyénként is fontosnak érzi magát.
• Felelősnek érzi magát önmagáért és embertársaiért.
• Képes megbízni másokban.
• Képes megbocsájtani, elengedni a haragot és elviselni a csalódást.
• Képes saját szükségleteit kielégíteni úgy, hogy másokat tiszteletben tartson, és mások szükségleteit kielégíteni úgy, hogy önmagát tiszteletben tartsa.
• Elégedett marad önmagával akkor is, ha akarva akaratlanul összehasonlítja magát másokkal.
• Képes úgy örülni másoknak, ha épp saját kihívásaival küzd, szenvedést él át.
• Segíteni tud másoknak.
• Képes az életörömre. Az életöröm fakadhat a létezés megtapasztalásából, az életértelmünkkel való kapcsolódásból, de olyan tevékenységekből is, amiket önmagukért végzünk.
• Képes szeretni és szeretve lenni.
Ez az állapot, amit nevezhetünk jó életnek, rendkívül törékeny. Elérése rengeteg szellemi, anyagi és társadalmi tőkét igényel, fenntartása pedig állandó mentális erőfeszítésbe kerül. Ezt sajnos egyre kevesebben engedhetjük meg magunknak.
A bármikor bekövetkezhető világjárványok, sorozatos gazdasági válságok és az átláthatatlan világpolitikai történések megnehezítik a hosszú távú biztonságérzet és a stabilitás fenntartását.
A háborúk, az emberi jogok folyamatos megsértése, az erről való hírek befogadása állandó leterheltségben tarthatja azokat, akik magas empátiájuknak hála érzékenyek mások szenvedésére.
A megfelelő realitásérzékelést nagyban megnehezíti, hogy az elérhető információ megbízhatósága csökkent, mennyisége viszont nőtt, főleg az AI térnyerésének köszönhetően.
A folyamatos kiszolgáltatottság - az igazságtalan teljesítménykompenzáció, a válságos lakhatási helyzet, a csökkenő munkásjogok, az életelindítási nehézségek, a társadalmi osztályok közötti behozhatatlanná táguló szakadék - amellett, hogy elviselhetetlen stresszt termel, megnehezíti az elégedettség érzését, és szinte lehetetlenné teszi, hogy munkahelyeinken, ahol életünk nagy részét töltjük, kapcsolódva maradjunk érzelmeinkkel, ezeket önazonosan és az aktuális helyzethez illően fejezzük ki.
Az állandó versenyhelyzet, amibe sokan bele vagyunk kényszerítve, amellett, hogy megnehezíti az egymással való őszinte és mély kapcsolódást, az élet minden területén hatalmukkal visszaélő, az emberi élet értékét nem tisztelő vezetőket, csalókat termelt ki, akiknek hatása alapjaiban rengette meg az emberek egymásba vetett bizalmát.
A közelgő és egyelőre elkerülhetetlennek látszó klímakatasztrófa pedig ezek összhatását fokozza, soha eddig nem látott problémával szembesít nem csak minket egyénként, hanem az egész fajunkat. Ennek fényében pedig a jövőnkbe vetett hit, a jövőnkkel kapcsolatos izgatottság nehezedik meg.
Ezekre a helyzetekre természetes reakció a zavarodottság és a kétségbeesés.
Nincsenek szem előtt a válaszok ezekre a helyzetekre, és nincs is egy jó válasz, amivel már előállt volna az emberiség. Javaslatok, tárgyalt felelősségi körök és cselekvési tervek vannak, de azt egyénként magunknak kell kialakítanunk, hogy mit kezdünk magunkkal - és hogy hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő közösségek válaszaihoz.
Megoldásként sajnos egy napjainkban nehezen kivitelezhető, nem látványos, és pénzbeli előnyhöz nem juttató tevékenységhez fordulhatunk: megállhatunk pihenni, szkeptikusan átvizsgálni magunkat, szokásainkat, kapcsolatainkat, céljainkat és a minket körülvevő világot.
Sajnos ezt egyre nehezebb megtennünk anélkül, hogy ezt önértékelésünk vagy érzelmi állapotunk ne szenvedné meg. Nehéz megmagyarázni, hogy most csak időt kértünk arra, hogy gondolkodjunk, érezzünk. Nehéz ezt bebiztosítani is.
Az egyéni folyamatban társként kísérlek ezen az úton, így ha úgy érzed segítségre lenne szükséged, bátran kattints az alábbi jelentkezés gombra.
